A Panini legrangosabb füzete tagadhatatlanul a Rozsomák. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy a történeteket nem terheli több évtizedes múlt, a figurában rejlő lehetőségeket pedig a Marvel legtöbb hősével ellentétben még nem aknázták ki teljesen. Ráadásul a mogorva főhős az amerikai képregénymulti azon karaktereinek meglehetősen szűk csoportját gazdagítja, akik nem képviselnek magasztos eszméket, benne nem tükröződnek vissza kollektív társadalmi értékek. Filozofálás helyett a tömzsi, de meglehetően agresszív emlős nevét viselő szőrös kanadai ösztönszerű reakcióival és vad természetével állati viselkedésmintákat követ. Ennek megfelelően erkölcsi törvényektől mentesen sodródik egyik gyilkosságtól a másikig. Mutáns, öngyógyító képessége pedig ugyancsak az állati, túlélési ösztönét erősíti. Rozsomák saját füzete mellett leggyakrabban az X-men lapjain szerepel, mutáns létére ugyanis szintén a csapat tagja. Itt pedig a kislányosan naiv Kitty Pryde-dal alkotnak ambivalens párost. A többé-kevésbé sikeres domesztikálási kíséretek után Rozsomák többnyire Japánban bukkan fel, a Marvel-képregények világától szokatlan távol-keleti kultúrkör beemelése pedig határozottan jót tesz a sorozatnak. Nem csoda, hogy egy mini-sorozat erejéig a manga és az amerikai képregény ötvözésével kísérletező Frank Miller is rátalált a karakterre. Rozsomákkal pedig, úgy tűnik, könnyen boldogul a magyar kiadást jegyző Mark Miller is: a buborékokba vésett mondatok nemcsak magyarázzák a rajzokat, hanem tovább is gondolják azokat. Miller ráadásul a negatív vonásokat viselő karakterből igazi antihőst farag, a tudatmódosításon átesett Rozsomák ezúttal még a rossz oldalon is harcol.